Utószó

Nagyapám, Gulyás József versekben ránk hagyatékozott örökségét most családi összefogással sikerült
kiadnunk. Elsősorban nekünk rokonoknak mond ez nagyon sokat, hisz hatalmas élmény olvasni a
sorokat, belegondolni az ő világába, s felfedezni azt, mennyi, de mennyi párhuzamos érzés, élmény
van a mi életünkben is. Igazából mi unokák, dédunokák, ükunokák ezekből ismerhetjük meg őt.
Egész életemben büszke voltam rá, csodáltam, tiszteltem útját, sokoldalúságát. Egy életben
bemutatott legalább 10 életre való tudást, képességet, tapasztalatot, mindenféle hivatalos iskola
nélkül, csak úgy, alapból, mert benne volt: a költő, író, prédikátor, zenekarvezető, cipész, boltos,
bányász, méhész, zeneszerző, zenész, családapa.
A verseit az általános iskolában szavaltam, énekeltem dalait, s vágytam arra, hogy egyszer verset is
írhassak. Mindig azt éreztem ő itt van velem, támogat, segít, pedig a földi síkon csak 4 évet
töltöttünk együtt, amiből néhány emlékem van csak, de az egészen mélyreható. A természet rendjét,
a fák tiszteletét tanította nekem kislányként.
Valami megmozdult bennem érett felnőttként, azt a kapcsolatot, amit nagyapám is megtalált a
Teremtőjével, folytattam, megéltem, s ezáltal elkezdtek folyni a dalok a versek, más szavakkal, de a
lényeg ugyanaz, a mondandó is egy tőről fakad. Most már jobban értem őt, a mélységeket,
magasságokat, a működését, hisz bennem is ez van.
Bízunk benne családunk új ágai is megtalálják Nagyapa útját, megtalálják saját kreatív, valódi énjüket,
az igazi feladatukat itt a világban, s titkon remélve a tágabb világ is megérti majd őt, megszereti
mélyen szántó verseit, erőt merít, vigaszt talál, felemeli az olvasót.
Álljon itt a többi szó helyett az egyik vers ami erről az útról szól:
Őseim Dala –Gulyás Judit
(Énekelhető: az Azt gondoltam eső esik népdal dallamára)
Gyökereim megtaláltam
Föld gyomráig eljutottam
Idő kútját megízleltem
Őseim már bennem élnek
Szépapámig eljutottam
Subáját már felöltöttem
Furulyáját hallom, érzem
Tanácsait fogadom, élem
Sasok szárnyán szállok újra
Erdők mezők rétek fölött
Zeng a lelkem lélek húrja
Hegedűm szól újra s újra
Jelen világ új tudását
Szívünk szüli szerelemből

Rezegj lelkünk magasokba
Repíts minket új utakra
Jövőt épít jelen létünk
Fénytemplomban él a lelkünk
Közösségünk újra éled
Ős-tudásunk rezgőn ébred