Egyik hóban hegyre fel

Megéli a csodát felfelé

Másik robbanást pusztulást

Felforgatott világot lát

 

Egyik régi múltban jár,

Még mindig igazát keresi

Másik romokból felállva

Újra építette önmagát

 

Egyik megéli azt mit

Neki ott kell

A másik romokat takarít

Sebeket gyógyit, ha kell

 

Egyik már onnan is tovább lép

Más hegyekre jár

Másik boldog most, hisz

Nem feladata a romeltakarítás

 

Egyik még visszavágyik

Régi körében gondolatban jár

Másik lezárta a visszautat,

Míg társa változására vár.

 

Mi az igaz? Mi a valódi?

Idő tengere mutatja már

Homály fed szemeket

Látni még a fellegeket

 

Építs magad, járd az utad

Saját új világod vár

Mind bejártuk már

E nem könnyű utat

 

Hány kör mondta már

Ez nem az én utam?

Nem tudunk kapcsolódni

Mert más mi mozgat

 

Az ki vagyok ma,

Mind ebből lett

Nem kint, de bent

Kerestem okokat.

 

Biztos van még faragni való

Hisz életem felénél állok

De megéri a változás

Hisz régről is kapcsolódnak már

 

Azt mit lehetetlennek hittem

Van visszaút régi körökbe

De csak csendben,

Élettel példát mutatva

 

Ne kint keress miértet

Igazi volt-e vezetés?

Kié volt igazabb?

Hisz ez már a múlté

 

Mindünknek megélni kellett

Mindent, mi volt

Egyetlen lépcsőfokot

Kihagyni sem lehetett ott

 

Nézz befelé, s keresd a fényt

Építsd magad újra, jobbá

Ki régmúltban voltál

Az új idők feladatai várnak

 

A közvetlen út más,

De a cél egy lehet

Mind úgy volt van s lesz

Ahogy az égi terv halad.

 

GJ:2017.09.03-04